Az őszi káposztarepce vetésterülete az elmúlt években nem változott jelentősen Európában, bár a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt némi visszaesés volt tapasztalható a fő előállítási országokban, azaz Németországban (1,3 millió ha), Franciaországban (1,5 millió ha) és az Egyesült Királyságban (0,6 millió ha). A termőterület Kelet- és Délkelet-Európában is növekszik a jó vetési feltételeknek és a növekvő termésmennyiségnek köszönhetően. A teljes európai terület nagyjából 5 millió hektár. 2016-ban a nagyon kemény tél miatti fagykárok és más tavaszi növénnyel történő újravetés miatt némi csökkenést tapasztalhattunk, főként Közép-Európában.
A termésmennyiség szintén viszonylag állandó volt, és követte a termőterületet érintő hatásokat. A mostoha időjárás kisebb csökkenést okozott az egyébként nagy terméseket adó közép-európai régióban, míg Délkelet-Európában az őszi és tavaszi előnyös időjárási feltételek termésnövekedést hoztak.
A nemesítés fő célja továbbra is a termésnövelés, de az elmúlt években felszínre kerülő számos probléma újabb tulajdonságokat helyezett középpontba. Egyik ilyen az abiotikus stressz tűrése, mely a nagyon hideg telekkel és száraz/forró tavaszi időjárással kapcsolatos ellenállóságot takarja. Az időjárási viszonyok változásával és az új termesztési területeken történő vetéssel ezek a feltételek extrém átalakuláson mentek keresztül. A másik javítandó tulajdonság a kártevőkkel és betegségekkel szembeni ellenállóság, mivel ezek előfordulása egyre növekszik a klímaváltozás, az új termesztési területek és a vetésforgó-problémák miatt.
Az őszi káposztarepce nemesítésekor ezért olyan fajták előállítására törekszünk, amelyek a nagy termőképesség mellett képesek ellenállni a fenti különféle stressztényezőknek is.
Ezenkívül, a nemesítési célkitűzések olyan agronómiai tulajdonságokra is kiterjednek, amelyek segítik a termesztőket a repceföldek kezelésében. Ilyen sajátosság például a becők felnyílásának csökkentése, amely hosszabb betakarítási időszakot és kisebb termésveszteséget eredményez.
A betegségrezisztencia főként a fómás levélfoltossággal szembeni ellenállóságot jelenti. Ez a gombabetegség szártőrothadást okoz és jelen van minden fő termőterületen, ideértve Franciaországot, Németországot, az Egyesült Királyságot és Lengyelországot. Rendelkezésünkre áll néhány rezisztens gén, melyek már most is megtalálhatók több forgalmazott fajtában, de a nemesítők folyamatosan dolgoznak további rezisztenciaforrások megtalálásán, hogy csökkentsék a rezisztencia megszűnésének kockázatát, mivel a legtöbb kártevő és betegség egy idő után képes lesz a rezisztens növények megtámadására, megfertőzésére is.
Más lényeges betegségek, például a Verticillum (gomba) és a Sclerotinia (gomba) tekintetében a helyzet némileg eltérő. Ezekre a betegségekre nem sikerült rezisztenciát, csupán toleranciát kifejleszteni. A toleráns fajtákban a betegség kisebb kárt okoz, mint a nem toleráns vagy kevésbé toleráns fajtákban. Minél nagyobb fokú a tolerancia, annál nagyobb az esély a jelentős termésveszteség elkerülésére.
Az erősebb tolerancia kialakításához a növényeket közvetlenül a szántóföldön kell szelektálni olyan területeken, ahol jelentős a fertőzöttség, mivel csak így lehet kideríteni, hogy az adott növény hogyan viselkedik a kórokozó jelenlétében. A teljesítmény pontos meghatározásához meg kell ismerni a növények reakcióját kevésbé fertőzött területeken is, illetve más fajtákkal összehasonlításban. Ezt a vizsgálatot kisparcellás kísérletekben, 20 m˛-nél rendszerint nem nagyobb területeken végzik, több ismétlésben, random területi elosztásban. Az eredmények elemzése lehetővé teszi a fajták fejlődésének összevetését. Az alábbi kép egy kisparcellás kísérletet mutat be. Mivel a területeken nincs mindig jelen a kórokozó, az ország különböző pontjain nagy számban kell kísérleteket beállítani.
Hasonló módon javítják a többi abiotikus tulajdonságot is, például a télállóságot vagy a száraz és forró időjárással szembeni ellenállóságot. Ennek megfelelően, a fajtákat ugyanígy meg kell figyelni a szántóföldön a feltételek teljesülésekor, és a legjobb teljesítményt nyújtókat ki kell választani. A növények ismételt szelekciójával találja meg a nemesítő azokat, amelyek jól tűrik a stressztényezőket.
A folyamat eredményeként létrehozott fajták különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, és különböző területeken lesznek alkalmasak a termesztésre. A fajtákat az adott terület körülményei alapján kell kiválasztani, mert csak így nyújthatják a legjobb teljesítményt a veszteségek kiküszöbölése és a lehető legnagyobb termés biztosítása révén.
Anne-Kathrin Schulz
Portfolió menedzser (őszi káposztarepce)
KWS SAAT SE
